Csütörtök délután este 6kor kiderült, h Süti nem jön Twiningelni. Mivel a vonatjegyek nála
voltak KP és barátnoje, Anett felkerekedett, h megszerezzék a péntek reggeli útra. Miután
megszerezték, hosszas telefonálások közepett megszervezésre került a közös találka helye és
idopontja.

Péntek reggel 7:30kor volt találkozó a suliban, de csak 3-an jelentek meg, mivel Szeki és társa
OJ eltévedtek a tudatlanság útján. Szeki nem tudta, hogy 7:30kor van a találkozó a suliban, és
errol 7:20körül értesítette OJ-t, aki már úton volt a suli felé, de visszament kimenteni Szekit a
tudatlanságából. Számukra az út megváltozott. Ok egybol az állomásra mentek kikerülvén a
sulit.
A sikeres közös találkozás, és felszállás a vonatra mindenkit megnyugtatott. Az út 9:10 volt.
A hosszú utat és idot igyekeztek hasznosan eltölteni. Elfogyasztottak egy tálca sört, megettek
15 zsemlét, megnéztek másfél filmet (mivel OJ laptopja lemerült még a film vége elott), és
találkoztunk az utolsó magyarral (aki lány) a vonaton, akivel Szeki nagyon kellemesen
elbeszélgetett, persze a nevére nem emlékezett. Az érkezés pillanata nagyon romantikus volt.
Valami külföldiül hadováló illeto leszólított minket. Gondoljuk, hogy bemutatkozott, de nem
emlékszünk rá, arra viszont igen, hogy nekünk sikerült. Az állomás egybe volt nyitva, valami
„Árkád"-hoz hasonló épülettel. Majd megkerestük a buszmegállót, persze nem sikerült egybol
odatalálni, csak másodszorra. Miután lepakoltunk a buszmegállóba, Szeki visszasietett az
„Árkádba" wc-t keresni, emiatt lekéstük a buszt, és csak a következovel tudtunk menni. Végül
sikerült mindenkinek felszállni a buszra és elindulni a célunk felé. A lengyelek szerint 30p az
út. Ha az óráink nem csaltak, akkor kb 1órát utaztunk. Nah jó, tévedni emberi dolog, de
ekkorát?! A busz után gyalogolásra fogtak minket, ami szintén jól sikerült, köszönjük a remek
tájékozódási képességüknek. Bementünk egy zsákutcába, ami volt vagy 10km, és persze
megmutatták a végét, ami nem volt jó nekünk, ezért elindultunk visszafelé. Kisebb nagyobb
tekergés után sikerült nekik megtalálni a szállást. Mi már nagyon éhesek voltunk, ezért
rendkívül örültünk neki, mikor közölték velünk, hogy hol lesz a vacsi, és mikor. Meglepit
akartak nekünk ezért egy szabadég alatti sütögetéssel kedveskedtek nekünk. Ezzel csak az
volt a baj, hogy esett az eso, fújt a szél, és nagyon hideg volt. Amúgy tök jó volt…
A szálláson két háromágyas szobát kaptunk, ahol a hatodik helyre egy horvát leányzót
vártunk, na ebbol csak a horvát stimmelt... Lefekvés elott úgy gondoltuk, hogy ilyen késon
már úgy sem fog megérkezni, s nem ma jön. Így gondolkodván Anett és KP vonult el az üres
szobába, s ezzel a tudattal is feküdtünk le...

Másnap reggel ugyan olyan éhesek voltunk, mint mikor lefeküdtünk. A reggeli nagyon
boséges volt, mivel valami furcsa levest is kaptunk reggelire. Anett és Emese szerint
frankfurti leveshez hasonlított, Szeki és OJ és KP szerint bablevesre. Nem volt unalmas a
hangulat, mivel Anették elmesélték, hogy az este folyamán megérkezett a horvát leányzó.
Rájuk törte a az ajtót, majd lelépett, de reggel már ott hortyogott mellettük. Kicsit iszákos volt
szegényke, és beazonosítatlan. A reggelit követte egy rövid városnézés Dobczyczeben, ahol
megszálltunk. Tök izgalmas volt, láttunk esküvore felkészített templomot, ahonnan kizavartak
minket, OJ-t kalodába zárták, a kocsma zárva volt, de a bolt nem. Alig vártuk már, hogy
hazaérjünk, mert ismét csak annyira voltunk éhesek, mint lefekvés elott. Ebédre kaptunk
valami furcsa levest, és két gombócot egy rántott fasszal, valamint reszelt zöldséget az
egészhez. Szerencsére volt az asztalon só és bors, így adtunk valami ízt az ételeknek. Az ebéd
befejeztével nekiláttunk a prezentáció elkészítésének. A prezi elkészítése elott átrendeztük a
szállást, hogy kényelmesebben tudjunk dolgozni, mert hát kényelmes egy népség vagyunk.
Meg is lepodött a szervezo csaj, mikor feljött hozzánk közölni, hogy már 30 perce ránk
várnak a prezinkkel. A gyulés után közös fotózáson vettünk részt, ami szintén nagyon
izgalmas volt. Ezek történések követte az International Evening, és a buli. Úgy gondolták a
Lengyelek, mivel International Evening van, ahol felkínálunk ételt italt, így nincs szükségünk
vacsorára. Hát nem is kaptunk… Éhesek maradtunk és elkezdtünk sóvárogni a holnapi reggeli
után. Hajnali 2 után Szeki és OJ orizte a Bánki HB hagyományait és boxxerre vetkozve
alsógatyapartyt tartottak. A lengyelek úgy nézték oket, mintha még sosem láttak volna ilyet.
Mindenestre nagyon élvezték, a buli középpontjába keveredtek a Magyarok. Minden lengyel
leányzó velük akart fényképezkedni. A lengyel csajokról csak annyit, hogy a fejük nagy,
kerek, vagy szögletes és szemük az orruk és a szájuk annak a bizonyos kör középpontjába
koncentrálódott. Nah most képzeljük el... Az is kiderült, hogy OJ-nak bejött egy vörös
Lengyel, aki ki akarta harapni a pókot a sarokból, meg egy szoke is bejött neki, és meg is
táncoltatta oket. Anett és KP kámforrá lettek, s a szobájukban aludtak tovább... Emese Szintén
táncolt OJ-val, és más Lengyel fiukkal is, Szeki szintén táncoltatta a Lengyeleket. Szeki, és
OJ Dj-t is játszott, mutatta a házigazdáknak, hogy milyen zenékre szoktak bulizni. Úgy nézett
ki, hogy tetszett nekik. Hajnali 5kor nyugovóra tértek fáradt fregasterjeink, persze
mindenkinek mindene fájt.

A 3. nap reggelén az elso étkezés nagyon szegényes volt. Se leves, se semmi ami elég lehetett
volna. Ismét csak éheztünk. Az urt kompenzálva visszatértünk szállásunkra összepakolni,
mert utaztunk Krakkóba. Az út közben bementünk egy sóbányába, amit próbáltunk élvezni,
de nem ment, mert az egész lengyelül szolt, és csak a kaján tudott járni az eszünk. Amúgy a
látvány szép volt, de azzal nem laktunk jól. A mélypont az volt, hogy 134m mélyen a sóbánya
vége egy étteremmel zárult, amibol rendkívül jó illatok szállingóztak a levegoben. Hát nem
nagyon élveztük a helyzetet. Szóval ma nem kaptunk ebédet, éheztettek. Az egészben az volt
a legjobb, amikor a végén egy liftnek látszó tárggyal vittek fel minket a felszínre 45mp alatt.
Majd ezek után haladtunk tovább Krakkóba. Az út várhatóan unalmas volt és hosszú, s OJ-
nak nem maradt hely, neki állnia kellett. A buszról leszállva újabb órás túra a lengyelek
irodája felé, mivel ott aludtunk aznap. A cuccokat letéve haladtunk egy étterem felé. A kaja
finom volt, s még drága sem volt annyira. OJ szemezett a szoke pincér lánnyal, aki
folyamatosan vissza-vissza mosolygott. Ezek a mosolyok OJ-nak egy sör árába kerültek,
mivel a lány elvette az eszét és felírt a számlájára plusz egy üveg sört, s nem vette észre, csak
késobb, mikor már nem volt a lány hatása alatt. A vacsora után visszatértünk rögtönzött
szállásunkra. Szerencsére nem kellett az irodájukban aludnunk, mivel megkaptuk a szemközti
kajakos klub helyiségét, ahol 2 kanapé is volt. Alig álltunk a lábunkon, nagyon fáradtak
voltunk. Nem is kellett sok ido, s már mindenki álomországában relaxált.

Másnap reggel átmentünk egy röpke 15p-es sétával egy nagymellu lengyel kollégistához
fürödni. Szeki, KP és OJ kapott a nagymellutol teát, a csajok nem. A koleszban sikerült
Szekinek zenét cserélnie egy ismeretlen lengyel sráccal. Eddig mindenkinek eredményesnek
igérkezett a napja. A fürdést követte egy reggeli, amit magunknak kellett vásárolni, és persze
12-13között fejeztük be. Reggeli után elidultunk Krakkót felfedezni. Megnéztük a Szent
Marks teret, rengeteg templomot, a régi egyetem udvarát, várat és sárkányát, ami megevett
egy loporral teli bárányt és bumm... meg a fejünket is használtuk, valamint OJ még riportot is
adott a helyi TV-nek. Ez a kis séta sikeresen lefárasztott mindekit, és egy nagyon drága
tradicionális étteremben egy vacsorával ajándékoztuk meg magunkat. Kértünk valami
6személyes tálat, Anett és KP ivott forró sört. A többiek nem merték kipróbálni, ok csak egy
sima hideg sört ittak. A kiados vacsora után visszatértünk szállásunkra a Lengyelek irodájába,
s az esti buli kezdetéig ott relaxáltunk. Állítólag egy hatalmas buli lesz... hát tévedtek. A buli
este 9kor kezdodött, s nem volt valami nagy durranás, a sör drága volt, de KP megoldotta a
sör kérdését bolti utántöltos palackkal. Olyan 1:30 körül mentünk szólni a szervezoknek, hogy
szeretnénk hazamenni, kísérjen minket valaki haza, mert ugye a kulcsot nem lehet a
magunkfajta magyarokra bízni. Hát ezt a kis apróságot 1 orájukba került megoldani. Az út
hazafelé OJ-nak érdekes volt, mert egy nem valami szép kinézetu enyhén ittas szófosással
rendelkezo Lengyel leányzóval haladt az iroda felé. Mindent elmesélt, amire OJ pont nem volt
kíváncsi. Ami viszont jól esett Oj-nak, a lengyel leányzó szerette a lecsót, a lángost, a
gulyáslevest, ismerte a Lánchidat, aminek eredeti nevet adott (utánozhatatlan), valamint a
Gellérthegyet is, aminek szintén valami utánozhatatlan névvel illette meg. Emese egy lengyel
csávóval töltötte az idot, KP és Anett valamiért egymás társaságát élvezték, Szeki meg egy
macedón sráccal jött vissza. Legalábbis mi azt hittük, hogy macedón. Tévedtünk, mivel
portugál volt a srác, csak Macedónián keresztül megy haza... Mire hazaértünk mindenki hulla
fáradt volt, s nem kellett sok ido, s már aludtunk is. Ezen az estén már nem kaptuk meg a
szemközti szobát és így jelentosen romlott az egy fore jutó kanapék aránya.

Másnap reggel az egyik foszervezohöz mentünk fürdeni, ami azért volt érdekes, mert arra
keltünk, hogy egy lengyel lányszervezo adott egy cetlit, ami rajta volta a kolesz címe, ahol a
srác lakik, hogy oda tudunk menni fürdeni, s ezzel a mondattal adott két puszit, s már el is
illant. Mi meg csak pislogtunk, próbáltuk kideríteni, hogy ki hallotta amit mondott, s vajon
mit is akart mondani. Nah mindegy, összepakoltunk és elindultunk a cím felé, amit nem
tudtunk, hogy hol van. Minden egyes embert megkérdeztünk, hogy merre induljunk, hova
menjünk, hogy jussunk oda. Az emberek 90% -nak torokbetegsége volt, mivel nem értettük,
hogy mit mondott. Majd egy szórólapos nonemu segített nekünk. Mikor megérkeztünk a srác
csak lesett, hogy hogy sikerült megérkeznünk. Mikor lefürödtünk elindultunk az állomás felé.
Rájöttünk, hogy feleslegesen fürödtünk le, mert a sok cucc, a növekvo homérséklet, valamint
az út hossza után ugyanúgy éreztük magunkat, mint fürdés elott. Az állomásnál a plázában
maradék lengyel pénzünket sörre és táplálékra váltottuk, majd a hazaút megkezdése után a
lengyelek még egy kellemes felsovezeték szakadással búcsúztattak minket az amúgy is
zökkenomentesre sikeredett napok után. Valamilyen „Hollywood" stílusú táblánál töltöttünk
vagy 1 órát, ami nem hollywood volt, de úgy nézett ki...